2014. március 1., szombat

Felemelkedés az Aranykorba

Szeretném megosztani egy 2012-es alkotásomat és tulajdonosának visszajelzését. Akkoriban ezeket a gondolatokat írtam ehhez a festményhez: az "Aranykorba" érkezésünk ihlette ezt a festményt. Ahogy én látom/gondolom: a rendetlenségből kiemelkedik az ember. Szép lesz, visszatalál Krisztusi énjéhez, a szeretet lesz az elsődleges. Ez a vágyam, hogy a forrongó és már nagyon változó világunkból eljussunk ide mindannyian, a tiszta Isteni energiához. Ne felejtsük el, hogy legbelül mindannyian békések, szeretetteljesek, szépek vagyunk, ahogy megteremtett minket a Mindenható. Annak ajánlottam, aki szeretné, ha otthonában lenne egy alkotás,mely minden nap arra emlékezteti, hogy van remény és már elindultunk a változás, a felemelkedés útján.

Íme a festmény és alatta olvasható a tulajdonos írása:


"Annát előbb ismertem meg, mint az alkotásait. Kedvessége és személyes varázsa miatt kerestem rá a képeire, kíváncsiságból néztem meg őket. A látvány lenyűgözött, mindegyik képben láttam a tehetségét, de az "én festményem"-re elég volt egy pillantást vetnem, hogy tudjam, ez nekem készült. Soha nem vettem festményt, nem is terveztem, de amikor megláttam ezeket a csodás színeket és a harmóniát, ami a képből áradt, azt éreztem, hogy ez az alkotás nekem szól, az én lakásomat tenné még jobban otthonná.

Ha ránézek még mindig nagy örömet érzek, hogy az enyém lehet, pedig lassan egy éve a falamat díszíti. Nem csak összességében szeretem a festményt, hanem részleteiben is magaménak érzem. El tudok veszni a kék hullámokban, a vonalak össze-vissza, de mégis rendezett erdejében. Az arany vonalak a végtelen időt jelképezik számomra. Nyugalmat és békét sugároz. 

Köszönöm Annának, amiért megfestette ezt a csodát!"

Én is köszönöm írásodat, mélyen meghatott!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése