Első kiállításom

Vörös ölelés

Egy újabb régi, ám nagyon is élő alkotás még 2012-ből, tulajdonosa ezt írta:

"A kép az ágyammal szemben került fel a falra. Nem volt ez tudatos. Olyannyira nem, hogy még fúrni sem kellett hozzá. Régről bent maradt egy csavar a falban. Pont ott. Szóval én azt hiszem ő választotta a helyét nem is én. Ezt azért írtam le hogy értsétek miért indul minden reggel úgy hogy rápillantok. Minden reggel rá, mégis mindig mást látok benne. Néha egy madarat látok táncolni a Napban. Aztán egy befogadó, olykor pedig egy életet adó teremtő fát. Kapcsolatot ég és föld között. Csak remélni tudom hogy az én utamat ábrázolja."

Az ihlet úgy jött, hogy segítőim egy "képet" mutattak és a leendő tulajdonos nevét hallottam a fejemben, azonnal le kellett rajzolnom és napokon belül megfestettem. Köszönöm az élményt!

Mi is az üzenetfestés?

Energia-üzeneteket festek, melyek magas szférákból, távoli világokból, más dimenziókból érkeznek azokhoz, akik képesek segítséget kérni és befogadni azt. Amikor valaki úgy dönt, hogy gyógyító üzenetet kér, akkor kaput nyit magában ahhoz, hogy beindítsa csodálatos lénye öngyógyító folyamatait, ezáltal kitárja magát a magas rezgésű energia-csomagoknak. Én ráhangolódom a megrendelőre, aki a fizikai világ eszközein keresztül - színekkel, szimbólumokkal - kapja meg a szükséges energiát.

A segítő energia folyamatosan érkezik a festményen keresztül, akár gondolatok, érzetek, sugallatok formájában is.

Az üzenetfestmények útjelzőkként szolgálnak jelen életünkben, segítséget nyújtva ahhoz, hogy könnyebben teljesíthessük életfeladatunkat.

Éjjel, álmodban dalolnak...magasabb szférák zenéjét hallod és ragyogó színek töltik fel lényedet...hogy reggel újult erővel indulj el.

Mihály Arkangyal

Ez a festmény nem megrendelésre készült, utólag találtak egymásra tulajdonosával. A kép alatt olvasható a tulajdonos, Ildikó írása.

"Rendszeresen szemben ülök a festménnyel otthon, belenézek a közepébe és kétféle érzésem van, egyszerre történik, ezért különleges: egyrészt szív befelé a kép, másrészt árad kifelé belőle az energia. Nagyon különleges benne, amikor belenézek, hogy nem selymes, bársonyos, hanem határozott az energia, mégis nagyon puha. Miközben nézem, olyan, mintha nagyon jó relaxációt élnék meg. Kiáradó, magába szívó, emelő energia. Érzem, hogy több vagyok tőle." Bóta Ildikó

Felemelkedés az Aranykorba

Szeretném megosztani egy 2012-es alkotásomat és tulajdonosának visszajelzését. Akkoriban ezeket a gondolatokat írtam ehhez a festményhez: az "Aranykorba" érkezésünk ihlette ezt a festményt. Ahogy én látom/gondolom: a rendetlenségből kiemelkedik az ember. Szép lesz, visszatalál Krisztusi énjéhez, a szeretet lesz az elsődleges. Ez a vágyam, hogy a forrongó és már nagyon változó világunkból eljussunk ide mindannyian, a tiszta Isteni energiához. Ne felejtsük el, hogy legbelül mindannyian békések, szeretetteljesek, szépek vagyunk, ahogy megteremtett minket a Mindenható. Annak ajánlottam, aki szeretné, ha otthonában lenne egy alkotás,mely minden nap arra emlékezteti, hogy van remény és már elindultunk a változás, a felemelkedés útján.

Íme a festmény és alatta olvasható a tulajdonos írása:

"Annát előbb ismertem meg, mint az alkotásait. Kedvessége és személyes varázsa miatt kerestem rá a képeire, kíváncsiságból néztem meg őket. A látvány lenyűgözött, mindegyik képben láttam a tehetségét, de az "én festményem"-re elég volt egy pillantást vetnem, hogy tudjam, ez nekem készült. Soha nem vettem festményt, nem is terveztem, de amikor megláttam ezeket a csodás színeket és a harmóniát, ami a képből áradt, azt éreztem, hogy ez az alkotás nekem szól, az én lakásomat tenné még jobban otthonná.

Ha ránézek még mindig nagy örömet érzek, hogy az enyém lehet, pedig lassan egy éve a falamat díszíti. Nem csak összességében szeretem a festményt, hanem részleteiben is magaménak érzem. El tudok veszni a kék hullámokban, a vonalak össze-vissza, de mégis rendezett erdejében. Az arany vonalak a végtelen időt jelképezik számomra. Nyugalmat és békét sugároz. 

Köszönöm Annának, amiért megfestette ezt a csodát!"

Én is köszönöm írásodat, mélyen meghatott!